Az ikon jel, jelkép, kép, képmás, a görögben az ábrázolt személy jelenvalóságaként is értelmezhető. A ókori római császárportrék a hivatali, vagy bírósági termekben függő császári képmás az uralkodó jelenlétét fejezte ki. Ez az bizánci keresztény vallásba is átkerült, az ortodoxok hite szerint az ikon az ábrázolt isteni személy valóságos jelenlétét fejezte ki. Az ikonfestés formailag és technikájában a késő egyiptomi múmiaportrékig vezethető vissza. A jelképes, stilizált, síkszerű ábrázolás és a felhasznált anyagok, mind a teremtett világ egységét fejezték ki. A deszka és a lenolaj a növényeket, a gipsz és a pigmentek az ásványokat, az enyv és a tojás az állatvilágot, az isteni fényt kifejező aranyfüst a fémeket, az alkotó ember pedig Isten képmását. 1987-től kezdve közel ezer ikont festettem. Kezdetben szigorúan az eredeti technikával csak másolatokat, majd a technika felhasználásával ikon parafrázisokat, absztrakt képeket, nem csak szakrális, hanem profán témában is (Hrabal-galaxis). 1998 óta hatvan kiállításom volt itthon és külföldön. A festés a munkám, a főzés a kedvtelésem - a fűszernövényeket Isten ajándékának tartom. Legalább ilyen misztikusak a gyógynövények - ezért készítettem örömmel Medgyesi Bálint felkérésére ezeket a „gyógynövény ikonokat” diófára, enyves gipsz és lenolaj alapozással, tojástemperával, aranyfüst háttérrel.

Ladócsy László

„A természet közelsége fontos számomra, egy mátrai faluban nőttem fel az erdő szélén. Később a városi lét sem szakított el ettől, az ablakomon kinézve ma is szeretek a flóra szépségein merengeni. A gyógynövények körbevesznek minket, ott vannak mindenhol, sokan nem is tudjuk, milyen erő rejlik bennük. Növényekről képeket festeni kihívás volt, mivel a művészetemre jellemző absztrakt ábrázolásmódból valamelyest ki kellett lépjek. Az egyes gyógynövények bizonyos jellegzetességeit, részleteit jelenítettem meg geometriai formák, struktúurált felületek és kontrasztok kompozíciójával, közben törekedve a minimalizmusra. A képek 40x40 cm méretű, színtelen alapozású feszített vásznon készültek akril és vegyes technikák alkalmazásával. 13 éve kezdtem el absztrakt festészettel foglalkozni, de már kisgyerek koromtól fogva rajongtam számos avantgárd irányzatért. Alkotásaimban saját viszonyomat fejezem ki önmagammal és a környezettel. Egyszerre jelenik meg a rendszer és a szabadság szeretete, az egyensúlyra való törekvés és az út, ami odavisz. A felkérés lehetőséget adott, hogy ezt az utazást folytassam, most már kisgyermekes édesanyaként, így a családom is részese lehetett az alkotó energiáknak és a ki-teljesedés örömének.“

Juhász Karina

1938. augusztus 10-én született Budapesten, de Gödöllőt tartja szülővárosának, ahová ősei gyökerei kötik, ahol a HerbalArt akvarell festmények is születtek 2024 során. Végzettségét tekintve okleveles mezőgazdasági mérnök; iparművésszé munkája mellett, önerőből képezte magát. Munkahelye 1971-1989 között a Szilasmenti MgTSz (Kerepes). 1969-2024 között 317 belföldi és külföldi kiállításon, 185 csoportos kiállításon vett részt. Mesterei: Remsey Jenő és Koczogh Ákos, textilvarrásban édesanyja, Szekeres Andrásné; Boross Marietta és Mészáros Emőke segítették. Elismerések: NIT és HISZÖV Országos Szőnyegpályázata I. és II. helyezés (1974); NIT Országos Pályázat I. és II. helyezés (1975); Gödöllő Város 10 éves Pályázata I. helyezés (1976); Körösfői-Kreisch Aladár emlékplakett (2002); Gödöllő Városért-díj (2004); Benedek Elek emlékérem (2016); Magyar Örökség-díj (2017); Pro Cultura Christiana-díj (2017); Gödöllő Város Díszpolgára (2018) Alkotásai középületekben: Megyei Tanács Kecskemét, Kecskeméti Kodály Zoltán Zeneiskola, Petőfi Irodalmi Múzeum Budapest, Polgármesteri Hivatal Gödöllő, Szent István Egyetem Gödöllő, Faluház Szada, Testvérvárosok Háza Suhl, Volksbank Celle, Kecskeméti Képtár, Bárczay kastély Felsőzsolca, Püspöki Palota Vác, Szent Ferenc Alapítvány Déva, Római Katolikus Templom Szentegyháza, Szent Erzsébet Líceum Kápolna Gyimes-Felsőlok, Kallós Zoltán Alapítvány Válaszút, Református Gyermekotthon Zsobok, Árvácska Alapítvány Csíkszereda, Posticum – Szent Erzsébet Kápolna Nagyvárad, Református Püspöki Hivatal Nagyvárad, Rézgombos Szolgáltatóház Gödöllő.

Szekeres Erzsébet

A tűzzománc a középkor óta ismert iparművészeti eljárás. Kezdetben az egyházhoz tartozó liturgikus arany és ezüst tárgyak díszítésére használták. A technika lényege,hogy egy hordozó, úgynevezett recipiens anyagra- amely általában valamilyen fém, fémoxidokkal színezett üveg szerű anyagot, azaz zománcot visznek fel, majd azt 700-900 celsius fokon kemencében ráolvasztják a fém lemezre. A tűzzománc története szorosan összefonódik az ötvösség történetével. Az egyik legismertebb tűzzománccal díszített műtárgy a Magyar Szent Korona. A középkorban ez az eljárás a szerzetesek által fenntartott ötvösműhelyek kiváltsága volt, mivel nagyon sok szerszámot, felszerelést igényel. A 19. században a képzőművészetben is elkezdték alkalmazni az "olvadék festészetet". A képek készítésekor vörösréz huzalból hajlítottam ki a rajzot, melyet letisztított, lecsiszolt, lealapozott vörösréz lemezre olvasztottam. Ezután különböző méretű pontozók segítségével felhordtam az iszap zománcot, majd szárítás után 800 celsius fokon égettem ki kemencében. Minden képet többször égettem ,hogy elérjem a kívánt színhatást és felületi minőséget. Ékszerkészítő népi iparművészként és ötvösként leginkább a népi hímzéseken megjelenő virágmotívumokat, tulipánt, és szegfűt alkottam ékszerré, képet csak ritkán készítettem. Éppen ezért különösen örültem Medgyesi Bálint felkérésének, hogy az általuk feldolgozott gyógynövényeket egy ma már ritkán alkalmazott technikán a tűzzománcon keresztül mutathatom be.

Kerti Eszter